Másnap reggel kipihenten ébredtem. Lustán nyújtóztam, amikor eszembe jutott a tegnap este. Nem tudom, mikor alhattam el, de szinte semmi nem maradt meg bennem a filmből. Riadtan néztem szét, Robot keresve, de nem volt a szobában.
Ledobtam magamról a takarót, amit valószínűleg ő terített rám az este, és bementem a fürdőbe, hogy felfrissítettem magam.
Jókedvűen indultam a keresésére, amikor fülemet gitározás hangja ütötte meg. Egy ideig figyeltem a gyönyörű dallamot, amit néha halk dúdolás kísért. A hangok a kert felől jöttek, ezért kiléptem az üvegajtón.
Rob egy hintaágyban ült, nekem háttal, egyik lábát felhúzva, gitárral a kezében. Élvezettel hallgattam, ahogy összhangba hozza kissé rekedtes hangját, a gitárt elhagyó dallammal. Lassan mögé lopóztam, és összeborzoltam a haját. Kellemes sampon illata csapta meg az orrom.
- Jó reggelt, álomszuszék – duruzsolta.
- Mennyi az idő? – kérdeztem ijedten, mert eszembe jutott, hogy nekünk bizony ma munkanap van.
- Kilenc múlt – nézett fel rám. – De ne aggódj, a mai meló elmarad egy leszakadt vezeték miatt. Rita hívott, úgy egy órája, és rendesen tajtékzott a várható csúszás miatt. Egyszerűen elképesztő ez a nő, még életemben nem hallottam rendezőt ennyit kiabálni. Szóval, ez egy ajándék szabadnap. Ha van kedved, esetleg itt tölthetnéd – mondta bizonytalanul.
- Jó lenne, de el kéne intéznem az autóm javíttatását. És rám férne egy ruhaváltás.
- Ha neked úgy jó, akkor hazaviszlek, hogy elintézhesd ezeket – zavartan sütötte le a szemét. – És utána esetleg… nem is tudom…
- Rob! – vágtam félbe őt. – Szívesen visszajövök ide.
Megkönnyebbülten rám mosolygott, majd megváltozott az arckifejezése. Homloka ráncba szaladt, és nagy levegőt vett.
- Viszont tartozom egy vallomással. Pocsék házigazda vagyok! Nem tudom, te hogy vagy vele, de én éhen halok, és nincs itthon semmi ehető kaja. Szóval a terv a következő: Van egy klassz, kis büfé nem messze, beülünk reggelizni, aztán hazaviszlek, és ha végeztél, visszajövünk, és jól érezzük magunkat. Mit szólsz? – nézett rám rendkívül önelégült arccal.
- Nos, csábítóan hangzik.
A büfé első ránézésre inkább csehónak tűnt, de az étel fantasztikus volt. A mellette lévő kisboltban pedig beszereztem egy-két ehető dolgot, a későbbiekre gondolva.
Haza érve, sietősen kapkodtam össze pár ruhadarabot, miközben föltettem a mobilom a töltőre, mert észrevettem, hogy egy ideje le vagyok merülve. Felhívtam az autószervizt, és megbeszéltem velük, hogy leadom náluk a kocsi kulcsot. Szerencsére csak pár utcányira vannak tőlem, így nem kell külön kitérőt tennünk. Megcéloztam a fürdőszobát, gyorsan átöltöztem egy könnyű nyári ruhába, és pár piperecuccot a táskámba dobáltam. Rob a lakás feltérképezése után a teraszon kötött ki, hogy elszívjon egy cigit.
- Nem ér ám csak úgy meglógni, és nélkülem élvezkedni, Robert Pattinson! – kiáltottam utána.
- Hát gyere ide, és élvezkedjünk együtt – mosolygott.
Kilibbentem az ajtón, és rágyújtottam.
- Jól áll ez a ruha – nézett végig rajtam.
- Köszönöm – felpillantottam rá, a tekintetét keresve. Egy ideig összekapcsolódtak szemeink, és mintha valami csillogást véltem volna felfedezni benne, de mire rájöhettem volna mi az, zavartan sütötte le a szemét
- Lassan indulhatnánk – mondta mély hangon. Kezével lassan végigsimított a haján, és engem teljesen rabul ejtett ez az ártatlan mozdulat. Megkövülve álltam előtte, tekintetem nem tudtam elszakítani róla. Szinte lélegzetet sem mertem venni, nehogy elszálljon a pillanat varázsa.
Hirtelen egy éles hang ütötte meg a fülem, ez teljesen magamhoz térített. A telefonom, apám csengőhangjával – jutott lassan a tudatomig. Már nagyon vártam a hívását.
Vívódva léptem egyet a szoba felé.
- Bocs, de ezt föl kell vennem, utána indulhatunk.
Bólintott, és zsebre dugta a kezét..
- Apu? – tettem a fülemhez a készüléket.
- Szia, hogy vagy? Mi újság feléd? – érdeklődött.
- Minden oké, csak a szokásos. Azaz semmi különös. Merre jársz mostanság?
- Még Franciaországban vagyok, de holnapután hazarepülök, és szeretném, ha átjönnél hozzám vacsorára – mondta határozottan. Vagyis ez azt jelenti, hogy húzzam át a seggem, és főzzek valami ehető kaját. Apa javíthatatlan.
- Figyelj, Apu – kezdtem bizonytalanul. - Nem ígérek semmit, mert nem tudom, hétvégén kell-e dolgoznom, de ha egy mód van rá, ott leszek – ígértem.
- Nicole, nem csak a kaja miatt hívlak. Tudod, már hiányzol, szeretnélek látni – mondta szomorúan.
- Meglátjuk, Apu, mondtam már, ha tudok, megyek! Amúgy te is hiányzol. És nagyon várom már a találkozást, szóval nehogy elszontyolodj! Rendben?
- Rendben –sóhajtott nagyot. - Amúgy Richard hívott, hogy vasárnap grillparti lesz nála. Remélem, tervezed, hogy ott leszel? Szereztem egy új repülőmodellt, jó lenne kipróbálni – majdnem felnevettem. Apa és a repülői. Ez már legalább a tízedik, és minden új darabot gyermeki lelkesedéssel próbál ki.
- Persze, mindenképp megyek, ha tudok. De emlékszel: Munka. Minden attól függ.
Váltottunk még pár szót, pontosítottuk hányra ér haza szombaton, és elbúcsúztunk egymástól.
Nagyot sóhajtottam, és fejemet a falnak döntöttem. Mindig izgatott lettem, ha apámmal találkozhattam, ami valljuk be, nem normális állapot. Túl ritkák az ilyen esetek – állapítottam meg.
- Baj van? – hallottam Rob hangját szinte a fülem mellett.
- Igen! A baj neve, Christian Howard, alias, Apa! – mondtam elgyötörten. Megfordultam, és szembe találtam magam döbbent pillantásával. – Ne haragudj, semmi baj, csak mindig felzaklat, amikor hazautazik. Ne is foglalkozzunk vele – legyintettem.
- Jó, akkor foglalkozzunk magunkkal. Irány a medence! – felkapta a sporttáskám, és türelmetlenül lépett ki az ajtón.
Miután leadtam a kocsi kulcsot, rá álltunk a városból kivezető útra, ami sokkal rövidebbnek tűnt, mint valójában volt, mert a rádióval együtt énekeltük a slágereket, közben nagyokat nevetve egymáson. Illetve főleg Rob nevetett rajtam, mert olykor szörnyen hamis hangokat varázsoltam elő magamból.
A házhoz érve, meglepetésemre egy autó foglalta el a helyünket. Kérdőn tekintettem rá.
- Ez Tom autója – magyarázta. – Az ő szüleié a ház.
Hallottam, ahogy kivágódik a ház ajtaja, és sietős léptek közeledtek.
- Szia, haver! – bukkant fel egy fekete hajú fiú, és megveregették egymás hátát.
- Helló, Tom! Mi szél hozott?
- Gondoltam, nem hagylak egyedül sínylődni, de úgy látom, már van társaságod – nézett felém Rob válla fölött. – Kapsz egy kéglit, és máris becsajozol?
- Tom, viselkedj már! Ő itt Nicole Howard – vont közelebb magához. – Nicole, Tom Sturridge – intett barátja felé.
Udvariasan kezet fogtunk, a számomra egyáltalán nem ismeretlen fiúval, hisz arcát, már jó párszor láttam az újságokban, majd besétáltunk a házba.
Kipakoltam a kajákat a hűtőbe, és közben hallgattam a fiúkat, ahogy egymás szavába vágva osszák meg egymással, az elmúlt napok eseményeit. Közben elővettem pár sört, és szétosztottam.
- Kösz, Nicki, már értem, miért hozott magával RPattz – pillantott felém Tom.
- Azért a sörök osztogatásán kívül, egyéb jó tulajdonságai is vannak – mondta Rob.
- Igen, például ebédet is szolgálok fel, de mivel nem készül el magától, megyek és elkészítem. Addig legalább nyugodtan beszélgethettek – vonultam a konyha felé.
Gyorsan befűszereztem a húsokat, és beraktam a sütőbe, majd elkészítettem a salátát. Gondoltam, amíg megsül a kaja, megnézem a telefonom, hátha keresett valaki. Három nem fogadott hívásom volt, kettő Vickytől, egy Sibylltől, illetve tőle egy sms is érkezett, de már tudtam, hogy csak az elmaradt munkanap miatt üzent. Vickyt viszont visszahívtam.
- Szia, csajszi – vette fel a telefont. – Már azt hittem elnyelt a föld, sehol nem voltál elérhető. Minden rendben?
- Persze Vicky, csak lemerült a telefonom, és nem voltam otthon hogy feltöltsem. Képzeld, apu hívott, holnapután hazajön – újságoltam.
- Ennek örülök, annak viszont már kevésbé, hogy akkor nem tudsz velem eljönni Richard divatbemutatójára.
- Basszus! – kiáltottam föl. A fiúk ijedten kapták felém a fejüket, intettem, hogy minden oké. – Ez teljesen kiment a fejemből. De Richard meg fogja érteni, majd felhívom, hogy kimentsem magam.
- Emiatt ne aggódj, majd én tájékoztatom, de akkor helyetted Ritával megyek, hátha egy kicsit lenyugtatják a szép ruhák. Borzasztó sokat kiabál mostanában.
- Hát, ha a ruhák nem is, Richard biztos nyugtatólag hat rá, nem is értem, hogy tud mindig ennyire kiegyensúlyozott lenni – nevettem.
- Talán te vagy rá jó hatással. Viszont vasárnap látunk a grillpartin, ugye?
- Ha nem kell dolgozni – mondtam bizonytalanul. Szokásomhoz híven nem néztem meg előre a munkatervemet, és nagyon úgy nézett ki, hogy Vicky jóval tájékozottabb ez ügyben, mint én.
- Egész hétvégén nem lesz munka. De te is tudnád, ha néha vennéd a fáradtságot…
- Jól van, na! Én sem lehetek mindenben tökéletes – mondtam durcásan.
A fiúk felnevettek valamin, odapillantottam, és láttam, hogy Rob pólójából csöpög valami, Tom pedig az állát törölgeti. Mi a franc, csak nem ráköpte a barátjára a sört?
- Idióták – csúszott ki a számon.
- Mi van? Hol vagy egyáltalán?
- Ö… izé - mondtam értelmesen
- Jaj, bocs, de mennem kell, valaki csöngetett. Akkor vasárnap, légy jó!
- Te is, Vicky – tettem le megkönnyebbülten a telefont. Nem biztos, hogy bárkinek is el szeretném mondani, hol vagyok. Legalábbis egyelőre.
A fiúk már a teraszon cigiztek, így kisétáltam hozzájuk, hogy én is rágyújtsak, de zavart csend telepedett rájuk, ahogy megláttak.
- Bocs, ha megzavartalak titeket – léptem a nappali felé.
- Nem zavartál meg semmit, Nicole – kapott a karom után Rob -, Tomnak éppen azt meséltem, honnan ismerjük egymást.
- Ja, meg hogy milyen ügyes kezed van – röhögött Tom.
- Fogd már be! – bokszolt a barátja vállába.
- Remélem, nem gond, hogy ide hurcolt Rob? – kérdeztem Tomtól.
- Ha ilyen ínycsiklandozó illatokat varázsolsz, bármikor szívesen látlak – mosolygott rám csábosan.
- Pasik! – forgattam a szemem. – Ha befejeztük a bagózást, akár ehetünk is.
Egyszerre nyomták a hamutálba a cigijüket, és várakozón néztek rám. A fejem rázva követtem példájukat.
- Gyertek ti éhenkórászok, de ezt jól jegyezzétek meg, mert nem mindig lesz ilyen jó dolgotok – mentem a konyha felé, nyomomban a fiúkkal.
Elővették a tányérokat, és miután megpakoltam őket, úgy vetették magukat az ételre, mint akik egy hete éheznek. Hiába, házi koszt – mosolyogtam magamban.
Pillanatok alatt kiürültek a tányérok, és elégedetten nyúltak el a széken.
- Ha meg kell mozdulnom, belehalok – közölte Rob.
- Hát akkor ne mozdulj – tápászkodott fel Tom. – Köszönöm, Nicki, egy angyal vagy – nyomott az arcomra egy puszit – de én megyek, úszok egyet, mert tartani kell a formámat. Velem tartasz? – fordult felém.
- Menj csak előre, majd megyek én is, csak rendbe teszem a konyhát.
- Köszönöm az ebédet, nagyon finom volt, de hagyd a konyhát, azt majd én elintézem – nézett rám álmosan Rob. – Már így is rengeteget küszködtél az ebéddel.
- Szívesen tettem. Tulajdonképpen nagyon szeretek főzni. A mosogatást pedig nyugodtan bízd rám. Ez a legkevesebb, amit megtehetek, viszonzásképp azért, hogy elhoztál ide.
- Ne érezd úgy, hogy bármit is viszonoznod kell, Nicole. Örülök, hogy jól érzed magad. – megdörzsölte a szemét, és közben elnyomott egy ásítást. – Viszont, ha már a konyhát megúsztam, nem gond, ha lepihenek egy kicsit?
- Menj csak – mosolyogtam rá.
Szinte támolyogva ment a lépcső felé. Összeszedtem a tányérokat, és nekiláttam a mosogatásnak. Miután végeztem, szétnéztem a szobában. Fölfedeztem egy komódot, amin fényképek sorakoztak, kíváncsian léptem oda. Pár fotón, Tom és családja volt – legalábbis gondolom -, és volt néhány, amin Rob is szerepelt, valamelyiken szinte még gyerekek voltak.
Miután kinézelődtem magam, előkerestem a fürdőruhám, és csatlakoztam Tomhoz, aki a medencében ücsörgött.
- Látom, keményen dolgoztatod az izmaidat – cukkoltam, és leültem mellé.
- Én próbálkoztam, de a hasizmaim rám üvöltöttek. Bár nem csodálkozom rajta, ennyi kaja után.
- Szóval, akkor én leszek a hibás, ha tönkremegy a tökéletes alakod?
- Bizony, Nicki! – bólogatott komoly arccal. Lehunyta a szemét, és fejét a nap felé fordította.
Figyelmesen néztem végig lágy vonásain. Nem volt kifejezetten az a jóképű srác, de volt benne valami, ami vonzotta az ember tekintetét. Olyan édesen kisfiús volt, és mégis egyben férfias.
- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg váratlanul.
- Kérdezz, Tom.
- Robbal ti most együtt vagytok? – nézett rám.
- Ööö… - nyeltem egyet. – Nem is tudom. Ő mit mondott?
- Azt, hogy te sminkeled, és tegnap elég zűrös napod volt. És hogy nagyon jó fej vagy, reméli, jó barátok lesztek az egész fogatás alatt.
Barátok! Ezt kicsit jeges zuhanynak éreztem, úgy véltem, valami talán elkezdődött közöttünk. De ha a legjobb barátja előtt így állított be, valószínűleg ő tényleg ezt gondolja.
- Igen, jó barátok vagyunk. Ez a legjobb szó rá – mondtam kicsit élesebben, mint szerettem volna.
- Tudod, Rob mázlista, hogy ilyen barátja van – pillantott rám a szeme sarkából -, mert amellett, hogy jó fej vagy, még eszméletlenül gyönyörű is.
Torokköszörülést hallottam a hátunk mögül, ijedten fordultam meg. Rob tőlünk pár lépésnyire dohányzott. Úgy tűnt, egy ideje ott áll, mert már a cigi végét szívta.
Pf... xD
VálaszTörlésEz.. ahj, TETSZIK! Imádom!
Hogy a faszomba tudsz te ilyen jól írni??????
Azért szeretlek! ♥ :)