Színes álmok - 12. fejezet

Bocsi, lányok, hogy ennyit csúsztam. Remélem, megérte várni rá. Jó olvasást!

Jenny

12. Fényképek

Másnap megkezdődtek a stúdió felvételek. Rob hiába próbált rábeszélni, hogy tartsak velük, bevágtam a durcát. Magamban fortyogva dolgoztam végig a napot, este pedig elővettem a kedvenc könyvem, úgy döntöttem, akkor is jól fogom magam érezni, de nem igazán kötött le. Tízkor úgy döntöttem, inkább lefekszek, ha alszok, legalább nem jár az agyam, de csak forgolódtam az ágyban. Tudtam, hogy hülyén viselkedek, de nem tudtam megálljt parancsolni az érzelmeimnek. Már majdnem sikerült elaludnom, amikor a telefonom üzenetet jelzett. Mérgesen vettem a kezembe, és a kijelzőre néztem. Rob. Először nem akartam megnézni, de győzött a kíváncsiságom, és megnyitottam.

Megnyugodhatsz, maradok a te rabod. Amúgy, Nikki hiányolt téged. Eszméletlen sokat tud beszélni, zsong az egész fejem tőle. Hiányoztál! Azért a büntiről, nem feledkeztem meg! Álmodj szépeket! Rob.

Ez volt az a pont, ahonnan nem volt további gondom az alvással, méghozzá ezer wattos vigyorral a számon.

Az idő úgy repült, hogy szinte észre sem vettük, már el is telt az a két hét, ami a forgatásból hátravolt. Rettentően elfáradtunk, volt olyan nap, hogy szinte csak aludni jártunk haza, de tartotta bennünk a lelket az a tudat, hogy lesz időnk pihenésre. Rob ugyan New Yorkba kell utazzon egy hosszabb forgatásra, de volt neki is öt szabad napja. Tartottunk egy stáb bulit, ahol jókat nevettünk, mert Rita meglepetésnek összevágatta a forgatási bakikat. A kedvencem az volt, amikor Rob lekevert egyet magának, mert rászállt egy bogár, a második helyen viszont Justin végzett, azzal a pillanattal, amikor a hirtelen elszakadt gumis nadrágtartója, az állán landolt, piros csíkot hagyva maga után.

Első szabadnapunkon, megkaptam a büntim, ami inkább édes kínzás volt, Rob karjai között. Egy napot Richardnál töltöttem, Rob pedig meglátogatta a szüleit, tőlük is szeretett volna búcsút venni, mielőtt elutazik. Igyekeztünk minden szabad percet kiélvezni és feltöltődni energiával, de az idő eszeveszett tempóval haladt.

Utolsó együtt töltött napunkon, a teraszon ülve élveztük a mostanában egyre ritkábban előforduló napos időt, és fürdőruhában süttettük a hasunkat. Rob beletemetkezett a forgatókönyvek tanulmányozásába, én pedig a kezemben lévő papírt nézegettem, és el sem hittem, hogy ennyire szerencsés vagyok. Rita és Richard kapcsolata révén, olyan emberekkel találkoztam, akik a filmipar csúcsát jelentették, és lehetőségem nyílt megpályázni, egy sminkes állást Hollywoodba. Ez volt életem nagy álma, mégis elbizonytalanodtam a hihetetlenül nagy távolság miatt. Tanácstalanul hunytam le a szemem, úgy éreztem, bárhogy döntök, nem lesz az igazi. És nem csak azért, mert Londontól messze kerülnék, hanem Robtól is. Bár van egy lakása Los Angelesben, de eddig sem sok időt töltött ott, és úgy tűnt, ez a jövőben sem fog változni. Nem mintha az, sokkal közelebb lenne Hollywoodhoz, mint London.

- Már megint ráncolod a homlokod – húzta végig finoman kezeit a redőkön.

- Jaj, Rob. Bárcsak a jövőbe látnék, hogy helyesen dönthessek.

- Ezen még korai rágódni, kicsim – puszilta meg az orrom. – Várd meg, amíg választ adnak. Ha melletted döntenek, még mindig ráérsz ezen vívódni. Gyere inkább együnk valamit, már hangosan korog a gyomrom.

Hagytam, hogy behúzzon a konyhába.

- Na, és mit ennél?

- Tojásrántottát – vágta rá azonnal. – Az gyorsan elkészül – és már vette is elő a tojásokat a hűtőből.

- Hű, de nagy szakértő valaki – húztam őt. – Esetleg el is készíted?

Hirtelen megmerevedett, és nagy szemekkel nézett.

- Nem kell betojni, csak vicc volt – vettem ki kezéből a tartót. – Kérlek, vegyél elő kolbászt és hagymát.

A szekrényhez léptem, és kivettem egy kötényt, nem szerettem volna, ha a csupasz hasamra fröccsen a forró étel. Miután megkötöttem, Rob kezembe nyomta a hagymát, és végigsimított a fenekemen.

- Szexi ez az öltözék – mondta, és leült a konyhaasztalhoz.

- Kéne a kolbász is!

- Csak gondoltam, míg felaprítod a hagymát, élvezem a kilátást.

- Tőlem – vetettem oda flegmán, de már megvolt a haditervem. Bekapcsoltam a fali konzolon lévő rádiót, és kerestem egy lassúbb dalt. Míg kockáztam a hagymát, izgatóan ringattam a csípőmet.

– Kell a kolbász – szóltam hátra a vállam fölött, és a serpenyőbe kotortam a vágódeszka tartalmát.

Két karom alatt utat törtek magának kezei, a mellem alá simította az egyiket, másikkal pedig a kolbászt tette a deszkára. Szorosan hozzám simult, szinte belepréselt a pultba.

- Itt a kolbász – suttogta a fülembe. – Lángolt! Remélem az jó lesz.

- Az… igen – nyögtem. Kezével félresimította a hajam, és ajkai végigcsókolták a nyakam ívét. – Nem… enni akartál? - kérdeztem kissé magasabb hangon.

- Úgy gondoltam, a desszerttel kezdek - és csípője ingerlőn mozdult. Meg akartam fordulni, de nem hagyta. Végigcsókolta a gerincem vonalát, le egész a csípőmig és közben kioldozta a bikini felsőmet. Kezei a kötény alá csúsztak, és két mellem közé nyúlva lassan kihúzta a parányi anyagot, majd visszatérve, tenyerével végigsimított rajtuk. A térdem megroggyant.

- Jól vagy? – karolta át hirtelen a derekam.

- Túl jól – ziháltam. – Abba ne hagyd!

- Pedig kénytelen leszek.

Ijedten kaptam rá a szemem, de már a tűzhely felé tartott.

- Azt hiszem, a hagymának lőttek – nézte az elszenesedett darabkákat, majd beharapta alsó ajkát, és mosolyogva rám nézett.

- Mi az? – kérdeztem kissé kábán.

- Be kell érjük, a kolbászos tojással – mondta lágyan, és végigsimított az arcomon. Lassan, érzékien birtokba vette a számat. Hozzá simultam, testünk szinte egybe olvadt. A kötényem pántja felé tapogatóztam, hogy kioldjam, de lefogott.

- Hagyd. Ez olyan csábos – mormolta a vállamba, miközben kezei már a kötény alatt jártak, végigsimítva combomon, fel egész a bikini alsóig. Amikor keze eltűnt benne, elégedetten nyögtem fel. Másik keze a hátamon járt le-föl, ujjai úgy játszottak rajtam, mint valami különleges hangszeren. Egyre vadabbul szorítottam őt, ahogy feljebb és feljebb repített. Én is beszálltam a kényeztetésbe, mire elégedetten felmordult. Útban volt a ruhadarab, ezért türelmetlenül nyúltam fürdőnadrágja széléhez. Valahogy sikerült lejjebb tolnom és kilépett belőle, de közben folyamatos csókokkal borított be. Hevesen nekem dőlt, hátam durván a falnak ütközött, a levegő szinte kipréselődött belőlem.

- Bocsi – nyögte a számba, egy pillanatra felemelte a fejét, de húztam vissza magamhoz. Nyelve máris tovább kényeztetett, miközben megpróbálta lejjebb tolni bikinimet. Az anyag hangos reccsenéssel adta meg magát, de nem törődtünk vele. Miközben kezemmel kényeztettem, mindenhol csak őt éreztem. Imádtam bőre simaságát, nem győztem betelni vele. Egyik lábammal végigsimítottam az övén, mire fenekem alá nyúlva felültetett a konyhaasztalra. A kötény már nem volt rajtam, de nem tudtam volna megmondani, hogy került le rólam. Lábaim a csípője köré fontam, ajka rátapadt a nyakamra, erősen szívta. Kezeim a fenekére csúsztak, hogy közelebb vonjam magamhoz. Ingerlően hozzám dörgölőzött, és úgy tűnt ennél tovább egyelőre nem akar menni.

- Rob – suttogtam rekedt hangon, és könyörgőn emeltem rá a szemem. Gyengéden, vágyakozástól ködös tekintettel nézett vissza.

Leemelt az asztalról, és rövidesen az ágyon találtam magam.

Óvatosan végigsimított az oldalamon, és puha ajkait az enyémre tapasztotta. Keze, kínzón járta végig legérzékenyebb pontjaimat, majd lejjebb csúszott, és szája is bekapcsolódott a játékba. Nem bírtam tovább, minden porcikám kielégülésért sikított. Visszahúztam magamhoz, hogy ajkunk ismét egyesüljön, és megemeltem a csípőmet. Engedett a nyomásnak, és felnyögtem ahogy magamban éreztem. De nem mozdult, és a fejét is megemelte. Kétségbeesetten néztem rá.

- Szeretlek – lehelte, és szája újra birtokba vett, majd lassú mozdulatokkal korbácsolta egyre feljebb a vágyam.

Ujjongott a lelkem, és ujjongott a testem, mert végre mindkettő megkapta azt, amire a legjobban vágyott. És ez a vágy, Rob volt. A kezdeti kínzó, lassú mozgás után, testünk egymásnak feszült, és egyre gyorsabb tempóra váltott. Rob még próbálta tartani magát, hogy nyújtsa az élvezetet, de amikor zihálásom már összefüggővé vált, ő sem bírta tovább. A robbanás szinte lehengerlő volt. Percekig csak tartottuk egymást, átkarolva, és vártuk, hogy lélegzetünk csillapodjon.

- Rob – sóhajtottam a nyakába – Én… ez…

- Igen. Nekem is. – Mindketten tudtuk, mire gondol a másik. Ez valami más volt. Új,

és mindent elsöprő. És épp ezért kínzó is, mert nem tudtuk, hogyan fogjuk túlélni az elválást.

Csendben készítettük el a rántottát, néha megállva, egy-egy rövid csókot váltva. Aztán csak feküdtünk az ágyon, egymásba font kezekkel, halkan beszélgettünk, majd ismét egymásra találtunk.

Reggel arra ébredtem, hogy Rob apró puszikkal kényeztet. Mosolyogva nyújtózkodtam, aztán bevillant milyen nap van. Fájdalmasan szorítottam össze a szemem.

- Hány óra? – kérdeztem kissé rekedten.

- Még csak kilenc.

- Még csak? Alig maradt négy óránk – Hangom kezdett vékonyodni, és éreztem, hogy feltörni készülnek könnyeim. Dühösen felkeltem, és magamra rángattam a farmert, de Rob visszahúzott.

- Nehogy nekem most elkezdj kiborulni – simogatta meg a vállam. – Különben is, meglepivel készültem. - Csodálkozva néztem, de mielőtt rákérdezhettem volna, már szökkent is ki az ágyból. Csak egy fekete farmer volt rajta, és élvezettel legeltettem csupasz hátán a szemeimet, ahogy elvonult az ajtóig.

- Mindjárt itt vagyok.

Magamra húztam a vékony takarót, mert rajtam is hasonlóan hiányos öltözet volt, és érdeklődve hallgattam a beszűrődő csörömpölést.

Rövidesen, egy megpakolt tálcával tért vissza, és az ölembe rakta.

- Pirítós, dzsem, tejeskávé – sorolta büszkén.

- Nahát, Rob! Nem jutok szóhoz! Te egy… egy kincs vagy – néztem fel rá, majd még nagyobbra nyílt a szemem, mert rajta volt az a fekete, kötött sapka, amit annyira szerettem.

- Miért vetted fel a sapit? – kérdeztem, miközben megsimogattam enyhén borostás arcát.

- Gondoltam… elkápráztatlak – mondta zavartan. – Hülye ötlet volt.

- Nekem tetszik. Jól megy a nacidhoz – néztem végig rajta merengve, és valahogy sehogy sem bírtam elszakadni a látványtól.

Halkan megköszörülte a torkát és mellém ült. Megkent egy szelet kenyeret, és a kezembe adta, majd magának is készített egyet. Halkan eszegettünk, és amikor elfogyott, félretette a tálcát.

- Nos, hogy érzed magad?

- Olyan… elkápráztatottan. Köszönöm. – pusziltam meg, majd végigdőltem az ágyon, elégedetten hasra fordultam, és magamhoz öleltem a párnám.

- Ne mozdulj! Ezt meg kell örökítenem. – Felkapta az éjjeliszekrényről a mobilját, és elégedetten nézett a kijelzőre. – Wow!

Örömmel nyújtotta felém a készüléket, hogy én is megszemlélhessem a művet.

- Ez nem ér, nekem is kell rólad egy dögös kép.

- Jaj, ne már – nevetett.

- De, de.

Felpattantam, és az ágyra löktem.

- Legalább hadd vegyek fel egy másik nadrágot – oldotta ki az övcsatját. – Ennek leöntöttem a szárát tejeskávéval.

- Rob! – szóltam rá. – A nadrág marad! Ha csak… nem akarsz meztelen fotót – haraptam be a szám.

Négykézlábra állva nevetett, enyhén ingatva a fejét, és én ezt a pillanatot kaptam el. Nagyra nyílt szemekkel bámultam az elképesztően jó felvételre, miközben somolyogva cserélte le a nadrágját.

Rob nappalijában álltunk, körülöttünk csomagok tornyosultak. Nem voltam hajlandó lemondani egyetlen percről sem, amit vele tölthetek. Nem mintha bánta volna, legalábbis ölelő karjai erről árulkodtak. Tudtuk, hogy perceken belül megszólalhat a csengő, jelezve Dean, a testőre érkezését. Együtt utaznak, és innentől kezdve, vigyázni fog Robra, mint minden hivatalos megjelenésen, vagy forgatásnál.

- Ígérd meg, hogy vigyázol magadra – mondta a szemeimet fürkészve, majd ajka lágyan súrolta az enyémet. – És kérlek, siess hozzám.

Megbeszéltük, ha végzek az itteni munkámmal, utána repülök. Várhatóan, addig választ kapok a filmgyártól is, és akkor, egyúttal szemrevételezhetem jövendő munkahelyem színterét.

- Két hét – fejem a vállába fúrtam, és éreztem, hogy a sírás egyre jobban szorítja a torkom.

Kezét az állam alá tette, és felemelte a fejem.

- Csak két hét. Gyorsan elszáll – rám mosolygott, de a szemei szomorúak voltak. Kezem a nyakára tettem, hogy közelebb vonjam magamhoz. Ajkunk gyengéd kényeztetésbe kezdett.

Nem akarom, hogy elmenjen – folyamatosan ez zakatolt a fejemben, és egyre mohóbban, követelőzőbben faltam őt. Halkan felnyögött, és csípőmre sikló keze, közelebb vont magához. Ujjait a hajamba mélyesztette, lába az enyém közé préselődött.

Megszólalt a csengő. Döbbenten, kipirosodva emelte fel a fejét.

- Ez Dean lesz – mondta keserűen.

Én se festhettem jobban, bár ahogy végignéztem rajta, és megláttam enyhén feszülő nadrágját, megváltozott a véleményem.

- Majd én kinyitom – siettem a segítségére, és hálás pillantással sietett a fürdőszoba felé.

Az ajtóhoz szaladtam, és tétovázva tártam ki. Egy középkorú, nagydarab férfi állt előttem. Tekintete végigmért, majd igyekezett leküzdeni feltörő vigyorát.

Lenéztem a ruhámra, és zavartan eligazgattam.

- Helló, Dean vagyok – nyújtotta a kezét.

Kis fáziskéséssel elfogadtam, és én is bemutatkoztam, majd arrébb léptem, hogy bejöhessen.

- Rob? – kérdezte egyre szélesebb mosollyal.

- Máris megyek, Dean – hallatszott a fürdő felől, és már nyílt is az ajtó. – Helló. Megtennéd, hogy leviszed a csomagok egy részét? Én is mindjárt megyek.

Dean bólintott, felnyalábolt pár nagyobb táskát, és felém biccentve hagyta el a lakást.

- Ez annyira ciki volt! – fakadtam ki.

- Ne foglalkozz vele – vont vállat Rob. Ismét a karjaiba zárt, és könnyű puszit lehelt a homlokomra. – Indulnod kéne – mondta, de nem engedett el.

Megbeszéltük, hogy biztonsági okokból, én távozok előbb, és mikor már elhajtottam az autóval, akkor indul Rob. Furcsának tűnt ezt így kivitelezni, de nem akartuk megkockáztatni a paparazzikat.

Már az utolsó utáni csókunkat váltottuk a nyitott ajtóban, és megindultam a lépcső felé. Ujjai még tartották az enyémeket, de távolodó lépteim miatt, lassan kicsúsztak egymásból.

- Szeretlek – szólt utánam halkan.

- Én is szeretlek – suttogtam.

Erőszakot kellett vennem magamon, hogy ne nézzek vissza, mert akkor talán képtelen lettem volna elmenni. Leverten baktattam el az autómig, és még Dean vigyorgó képe sem tudott érdekelni. Indítottam, majd homályos tekintettel besoroltam a hömpölygő forgalomba.